Jóképű srácok és hímtagjaik.

jóképű srácok és hímtagjaik

Megszokásból csupán, sejtem, mit fog mondani, s kételkedem őszinteségében. Tovább panaszkodik, magát mentegeti, másokat vádol.

jóképű srácok és hímtagjaik ón a pénisz

Néha sír, jóképű srácok és hímtagjaik köntörfalaz, haszontalan töltelékszavakat ismételget, meg akar szabadulni valamitől. Helyzetét kétségbeejtőnek tartja, én szokványosnak, keresztjét bírhatatlannak, én huzamosan elviselhetőnek, öngyilkosságra célozgat, elengedem fülem mellett, azt hiszi, megmenthetem, nem mondhatom meg neki, mennyire téved.

Felnőtt tartalom!

Arca időnként cserélődik, a változatok átrajzolódnak egymáson. Egyik porhanyósabb, másik tömörebb, egyik elmállott már, másikon a hús még rásimul a csontra, egyiket már elfelejtették, másikra még figyel valaki rajtam kívül is. Vérerek titkosírása, faggyúnyílások kráterei, májfoltok, hegek, anyajegyek hegy- és vízrajza, domborodó és süppedő felületek, szögletes, íves, megsemmisülő árkok, félbehagyott gyűrődések, olvasatlan magyarázó ábrák bonyolult, elrontott, túlságosan is hosszadalmas kísérletekhez.

Mindegyiket tanulmányozhatta egy tanácstalan szempár, megengedem, szenvedélyesebben az enyémnél, de hogy tárgyilagosabban-e, kétlem. Ellenfelek és cinkosok vagyunk, leszármazottaiknak, meglehet, kevesebb köze lesz hozzájuk, mint nekem volt, kortársuknak.

Kihűlt, felkötött állú arcuk még a semmiben nyugszik. Kelletlenül, de gyakorlottan nézem a hozzá készülő vázlatokat. Napok óta fúj a szél, a kéményfüst ferdén lecsapódik a teret négyzetesen jóképű srácok és hímtagjaik korlátrácsok között a bádoghordókkal és kátrányos acélcsövekkel elborított betonudvarra.

Pillanatokra kiegyenesedik, haragos épületeket tornyoz a magasba, amíg vissza nem ernyed a lépcsőház félkörívétől és a négy faltól határolt katlanba. Otthonosabb, ha áttetsző ernyője ráhajol az üresség négyemeletes oszlopára.

Itt vagyunk, a magunk világában, körben egymásra villanó ablakok, szabálytalan sorozatokban csapódó ajtók s a magas korlátrudat markoló ügyfelek között, betokozva a társadalmi rendszeretetnek ebbe az ötlettelen dobozába, amelybe reggelenként, tíz éve már, magam sem tudom, miért, úgy búvok be, mint az ágyamba.

A füsternyő ismét fölszakadt, a felső ablakkeret és a szemközti tetőgerinc között téglalap alakú égmetszet látható, tünékeny, fehér csík osztja ketté, lökhajtásos katonai repülőgép húzott jóképű srácok és hímtagjaik a város fölött.

Nem volt sem nyugdíja, sem adakozó hozzátartozója.

Transsylvania blues Szerző: libido Tímea felnyögött, amikor a négy fiú türelmetlen, vágytól reszkető mozdulatokkal a hátára fektette. A mohó kezek lehúztak ingecskéjét, és a lány tudta, nem érik majd be ennyivel.

A hivatal vaskapuját azonban nem tudta kinyitni; új, erős rugót szereltetett rá a gondnok. A géppel feltámasztott állú portás üvegkalitkájából egy darabig figyelte a körúti porhó függönyéből kibontakozó öregasszonyt, de mert a szeme gyulladásos volt, kis idő múltán szokása szerint lehunyta. Az öregasszony elcsüggedt, nem erősködött tovább, hazament, és felakasztotta magát a függönyrúdra.

Előzőleg levelet írt a hivatal elnökének, ebben elpanaszolta, hogyan akadt el a mozdíthatatlan kapunál, s kérte, adassa át minden holmiját fukar nevelt fiának. Az elnök ideges lett, lehordta a gondnokot, ez pedig utasította a szerelőket, hogy cseréljék ki a rugót. Meg is tették, majd egy hónap múlva. Addig is reggelenként félelmesen nyikorgott és dörrenve csapódott be az érkezők mögött a hivatal vaskapuja.

Ügyesen kellett besiklani a résben, az udvariaskodónak irgalmatlanul a sarkára zúdult. A korosabbak kissé várakoztak előtte, amíg egy erőteljesebb hivatalnoktárs be nem segíti őket a nyershússzínű műmárvánnyal borított előtérbe. Mindennapos gorombaságaival ez a zajos alkotmány barátom lett, mint egy tábori véreb, amely nem tudni, miért, már sosem harap meg.

A falon a hagyatéki előadó felhívásai, magányosan elhalt, idős emberek örököseit szólítja fel, jelentkezzenek az elárvult ingóságok átvételére. Gyámügyi főelőadóként hagyatékot már nekem is kellett leltároznom, piszkos munka, de van benne jóképű srácok és hímtagjaik savanyú meghittség. A végzéseken — akaratlanul is rájuk téved a szemem — zamatos, öreg nevek cserélődnek. Hozzájuk képzelem a gödrös diófaágyakat, a béna ingaórákat, az elkeskenyült evőkéseket, a kihűlt lábbeliket meg az aranykeretben egymás mellé ragasztott családi fényképek időtlen mosolyát, a gazdájuk nélkül limlommá züllött tárgyak fakó hiábavalóságát.

Jobboldalt tehát a műmárvány a halottaké, szemben vele az üvegkalitka az abronccsal rögzített nyakú portásé. Reggelenként jóváhagyóan pislog a belépőkre, bólintani már évtizedek óta képtelen. Egyetlen pillanatra áll csak fel, mikor az elnök belép. Fülkéjében üdvözlő szavakat suttog, és nyomorék kezével megkocogtatja az ablaküveget.

Öngyilkosok

Az elnök visszakopog, és bátorítóan mosolyog. Elhullajtott, felületes mosolyával gazdagon a portás legszívesebben e perctől fogva délután öt óráig, az elnök távozásáig, hallgatna. A nap két figyelemreméltó eseménye közül az egyik már mögötte van. Tizenhárom órakor azonban be kell zárni a kaput, és értésére adni a kilincset rázó közembereknek, hogy félfogadási időn kívül semmi keresnivalójuk az épületben.

Az ügyfél természete szerint fontoskodik, talán meg sem lehet róni érte, valamire szüksége van, s ettől tolakodó lesz, és nehézkes fölfogású.

jóképű srácok és hímtagjaik merevedés 57 éves férfiaknál

Kivételt nem teszek. Ilyenkor, akár egy fotocellás készülék, már nyitja is a kaput, de a köszönést nem mindig viszonozza. A bájtalan öregúr hamarosan átrepül az üvegkalitkából a szemközti falra. Múltkor megkérdeztem, végrendelkezett-e már, azt mondta, ráér még, amúgy sincs senkije, s még leginkább annak örülne, ha vele együtt elégetnék mindenét. Sok egyéb között kegyeletből őrzöm az emberi lelemény, ha nem is ritkaságértékű, de figyelmet érdemlő tárgyi bizonyítékait. Háromágú szíjkorbács, furatos, ólombetétes bambuszbot, gyertyánból faragott kaloda, kikötésre alkalmas emelőszerkezet — háziipari termék valahány.

Apák, anyák működtették e szerszámokat, talán nem is lelték örömüket benne, jóképű srácok és hímtagjaik — mondogatták — a gyermek utóbb még hálás lesz. Vannak fényképek is.

A látogató

Az egyiken kacér öregúr látható: szobája ablakában, leeresztett alsónadrággal, székre kapaszkodva áll, finom karlendítéssel csókot dob maga elé. Gyógypedagógiai iskolával lakott szemben, az egyik tanítónő fényképezte le az ablak sarkából. Ott voltam a kihallgatásán. Eleinte azt hittem, közönséges önmutogató, később azonban kiderült, hogy elhajló nemiségét tucatnyi szellemi fogyatékos kisfiún és kislányon gyakorolta.

A gyermekek kíséretében eljöttek szüleik is, a folyosón rávetették magukat a fogdából elővezetett őrizetesre. Három tagbaszakadt nyomozó védte meg a lincseléstől. A kihallgatószobában sírt, arccal a földre dobta magát, vallatóinak durvasága miatt kesergett. Tulajdonképpen sajnáltam, kértem a nyomozót, csendesebben szóljon hozzá.

jóképű srácok és hímtagjaik nem egy szörnyű péniszbetegség

Még aznap agyvérzést kapott, az ügyész ideiglenesen szabadlábra helyezte. Felépülése után éjjel a Városligetben megfojtott egy hazulról elcsavargó gyermeket. Mondják, a gyűjtőfogház udvarán előzékeny mosollyal indult a kötél felé, nyakát simogatta, de a zsámoly előtt összeesett.

Az ország legnagyobb erotikus történetek gyűjteménye! Képregények magyarul, gif-képek.

Hatóságilag elrendelt halála előtt két perccel szívszélhűdés végzett vele. Gyűjteményem tartozéka egy hangszalag is, ha lejátszanám, leánysikoly, nyöszörgés, vergődő testek dobbanása, tárgyilagos biztatások, a háttérben rádióból szóló táncdalok hallatszanának.

Rosszkedvű fiatalemberek kívánták megörökíteni emlékezetes félóráikat általános iskolás leányok társaságában. Egy kivételével utóbb valamennyi lány belenyugodott az erőszaktételbe, némelyikük önként is feljárt utána a kalandjuk színhelyére. Ha nagyon jóképű srácok és hímtagjaik, felmentem Kicsi Arabékhoz, három fiú, tetszik tudni, érdekesebb, mint egy.

jóképű srácok és hímtagjaik megnagyobbodott péniszek után

Legalább történt valami. Van itt egy gyermekrajz is. A címe: Szellemirtás. Tízéves fiú rajzolta asztalom sarkán aznap, amikor intézetbe vittem. Tátott szájú, csupa fog cethal beleiben csuklyás szellemek tolonganak. Harci láncba sorakozó gyermekek nyílzáport zúdítanak rájuk.

Tudom, hogy nem álltok bosszút értem.

Már majdnem a csúcsig ért, amikor lezuhant. Ami a bosszúállást illeti, igaza volt, nem sok kárt tettem a csuklyás szellemekben. Csüggesztően hosszú hitbuzgalmi költeményeit is felolvasta nekem, s ragyogó szemmel várta a méltatást. Gyakran elhatároztam, hogy kidobom, végül mindannyiszor megdicsértem. A napokban elmentem a temetésére, egybeesett egy hivatalnoktársaméval. Hivő testvérei, a fehér bárányok, zsoltárokat énekeltek Karola nyitott sírja körül.

Teszteld, mennyire vagy egyedül!

Kicsi öregasszonyok voltak, szúrós nézésűek, pállott szag terjengett körülöttük, mogorván figyelték Karola protestáns kalandját. A pap is mérgesen hallgatta az öregasszonyok nem odavaló zsoltárait.

Napszemüveges fiatalember rossz merevedés először a fényképezőgépét, tőle való a hajfonat mellett a mérsékelten felvirágozott sírdomb képe s egy másik kép kollégám végtisztességéről. Emlékezetemből még fölnyomulnak a kartárs ravatal előtt mondott búcsúszózatok, a nyomtatott, kor, nem hivatali beosztás szerint személyre szabott sírbeszédmintákból kiválasztott fordulatok, melyeket háttal a gyásznépnek előbb a hivatal, majd az egymást fontossági sorrendben követő intézmények és társadalmi szervezetek szerényen díjazott temetőszónokai intéztek az eltávozotthoz, aki ünneplőben, végérvényesen összezárt állkapoccsal kínálta megtekintésre a boncterem hűtőszekrényéből kiemelt maradványait az egyforma, fekete drapériákkal és fehér rózsakoszorúkkal telezsúfolt ravatalozófülkék egyikében.

Reggelenként utálkozó szánalommal nyúlok a vén bútordarabhoz. Benne keltük és alszámuk szerinti sorrendben, csökkent szexuális erekció férfiaknál polcon sorakoznak az intézkedésre jóképű srácok és hímtagjaik ügyiratok. Mindegyik kurta madzaggal átkötve, szabályszerűen iktatva, határidőbe téve, onnan kiemelve, valamennyi előzménnyel összeszerelve, változó iktatószámokon feltüntetve, társhatóságoknak betekintésre megküldve, onnan szamárfülesen visszacsatolva, temérdek irkafirkától, gondterhelten kiválasztott hatályos jogszabálytól meghízva, jóképű srácok és hímtagjaik hevernek a kísérteties akták.

Ha egyszer mind hangot adna, játszom néha a gondolattal. Micsoda hangáradat borulna ki a szekrényből. Gyereksirám, asszonyjajgatás, ütlegek pufogása, jóképű srácok és hímtagjaik acsarkodás, panasz, replika, száraz faggatózás, kurta beismerés, célzatos tanúvallomások, csüggedt hivatalnoki formulák, nyomozók dupla talpú kedélyessége, bírák elhadart ítélete, tanárnők holdfényes csacsogása, lélekbúvárok varázsigéi, kartársak ecetes tréfálkozása, az én magányos szitkozódásom, s a tárgyaknak még hányféle zöreje töltené be a szobát, mintha egy világvevő rádiókészülék hangszórójában valamennyi adóállomás egyszerre szólalna meg, s mindez együtt éppoly semleges hangtömeggé közömbösülne, mint amilyen semleges nyugalommal pihennek a szekrény polcain a belül már sárga akták.

Az ügyiratcsomó kérelemmel, panasszal, bejelentéssel kezdődik, idézéssel, jegyzőkönyvvel, kivizsgálással folytatódik, majd határozottan lendül célja felé, s jogerősítve rátalál. Útját tetszetősen kimérik a vonatkozó rendszabályok, merészen fölébe magasodik az őt létrehívó, alantas jóképű srácok és hímtagjaik, s éli a maga eljárásjogi finomságoktól szellemes életét. Az igazat megvallva, gyér rokonszenvvel figyelem aktáim meredek elszabadulását a bennük tárgyalt emberéletek gomolygásától, s még kárörömre is hajlamos vagyok, mikor az ügymenet hivalkodóan szabályos kanyarulatai után lehanyatlanak az irattárba.

Néha azonban olyanféle szánalmat érzek egyik-másik irattárba menesztett aktám iránt, amilyet tragédiaszerző érezhet akarnok hősének bukásakor, hisz fölruházta mindennel — a dolgok hibás rendjébe avatkozó, erkölcsös szándékkal, tiszta indítékokkal, metsző szólamokkal, az élet apróságait is lényegessé hevítő szenvedéllyel —, s mégis előre látta: buknia kell. Ha belehasítanak, talán sikerül megzavarniuk az emberi gyöngeségek tenyészetét, de mint eleven hús az idegen anyagot, a mindennapi élet kigennyezi magából a türelmetlen rendszabályokat, a megvesztegetően feszes indokolásokat, mindent, amiben szigorú és elhatárolt következetesség van, majd ravaszul, lágyan, soha nem várt módon elrendezi a maga dolgait.

Szánandó, cudar s néha kissé nevetséges aktáim sorsa. Rugdossák az állványos hamutartót, nyikorgatják a fűtőtest kallantyúját, köhögnek, harákolnak, jövetelük várható eredményét latolgatják.

jóképű srácok és hímtagjaik ha gyenge merevedés mit ihat

Nincs nap, hogy el ne jönnének, ha vasárnap is lehetne panaszkodni, vasárnap is panaszkodnának. Az arcok váltakoznak, a sérelmek alig. Jobb híján valami görbe élvezetet várnak attól, hogy egy hivatalnok jegyzőkönyvben örökíti meg panaszaikat. Milyen természetes, nőknél merevedés idejönnek és kiszolgáltatják magukat.

Míg szét nem bontja az idő a hivatal épületét, az ügyfél idejön, benépesíti a hivatalnok szabályos délelőttjeit, s gondjaival elszórakoztatja.

Ugye csak álmodtam?!

Mivel gondja van: meztelen. Mire beér a fogadószobába, biztonságát lemorzsolja a várakozás, a szorultság, a bűntudat. A csupasz, szürke falak, az egyforma, sötét hivatali bútorok, a fakó arcú előadók, a szomszédos helyiségekből átszűrődő írógépcsattogás, az péniszméret magasságból kívül várakozók duruzsolása önmagával szembesíti az ügyfelet. A hivatalnoknak jelen esetben nincsen gondja.

Higgadtan, tartózkodóan, megértő és irgalmatlan fensőbbségébe zárkózva, színe el bocsátja az ügyfelet, ezt az izgatott és esendő lényt, aki akar valamit, vagy fél valamitől. Ha a hivatalnoknak is gondja lenne, nyomban ügyféllé lágyulna, valahol, egy másik hivatalban, az övéhez hasonló íróasztalok túlsó oldalán. A szabványméretű íróasztal nem szélesebb egy méternél.

Szabályozások

De az a két ember, aki előtte és mögötte ül, most éppoly jóképű srácok és hímtagjaik van egymástól, mint a júdásszem két oldalán a fogoly és a foglár. Ezt az asztalt nem lehet megkerülni, ezen az asztalon nem lehet áthajolni, ott magasodik két fölismerhetetlen arcú ember között, semlegesen, de a szerepeket csakúgy elkülönítve, mint a deres vagy a nyaktiló.

Az ügyfél feszengve áll, míg hellyel nem kínálják, hosszan forgatja ujjai közt cigarettáját, és engedélyt kér, hogy rágyújthasson. Verejtékmirigyei bőszülten termelnek, lehelete megáporodik, homlokát pirosság futja el, s rövid kertelés után olyan vallomásokat tesz, amelyekre barátok között is ritkán kerül sor.

Cserevallomás nem szakítja félbe, övé a szó. Gyónni pedig kopár hivatali bútorok között, egy némán cigarettázó tisztviselő előtt is lehet. Elég indíttatás előrehajló figyelme meg két-három szakavatott kérdés. Kérdezni úgy kell, ahogy a sebésznek vágni, ahogy az anyának gyermeke fájó hasára tenni a kezét. Az ügyfél eltörpül ügye mögött. A hivatalnok is felszívódik hatásköre mögött. Kelt mint fent.

Lehet, hogy érdekel